Megint visszaolvastam egy kicsit az egy évvel ezelőtti bejegyzéseimet, és furcsa. Visszagondolva az előző tanévemre, egy egységes és jó egésznek tűnik... Pedig akkor is sokat szenvedtem. Furcsa, mert néha tényleg vissza akarnék menni az időben. Emlékszem még Á-ra... Annyira furcsa. Akkor még tényleg érdekes is volt a blogom, nem úgy, mint most. Meg egy picit sűrűbben is írtam.

Á-ról: ma már mondhatom, hogy véget ért. Igaz, még mindig nem hagy hidegen, de nagyon ritkán találkozom vele, szóval teljesen kiesett az életemből. Kérdés, hogy emiatt halt-e el az émotion du type Á. De rég használtam ezt a kifejezést... Most is csak egy másik blog miatt jött elő. Utólag visszagondolva tök vicces ez az elnevezés. Igaz, hogy rég volt, de a jelenség létezését ma sem kérdőjelezem meg. Sőt, írtam, hogy van egy srác, aki már megint ilyesmi típusú. Még régebben, azt hiszem valamikor talán télen. Úgy fogalmaztam, hogy "kicsit nagyobb hatást tett rám a kelleténél". Nos, ez abban különbözik Á-tól, hogy ismerem, és beszélgettem is vele. Szóval nem émotion, hanem valami hasonló. Furcsa egyébként, mert már vagy egy éve biztos tart. De nem szerelem, csak valamiféle fellángolás lehet. Ez az egész téma egyébként egy előző szombati buli miatt jött elő, ahol kimentünk ketten cigizni, és akkor kicsit éreztem a hatását. Furcsa. Írni kéne erről egy valami dolgot, mert tökre megmozgatott, meg rég akarok már írni valamiféle irományt. :D

Még a blogról: az ismerni akarlak című bejegyzés kicsit nyálas, meg giccses, de még mindig meg tud hatni.

Sanyiról: most olvastam vissza, hogy milyen lelkesen írtam 2008. szeptemberében, hogy lejöttem Szegedre egyetemre, és már van is egy meleg ismerősöm. Vicces az élet: azóta vele és a barátjával lakom egy albérletben. Ebből most azt gondolhatni, hogy mennyit bulizunk meg beszélgetünk, de nem: azt vettem észre, hogy alig beszélek vele többet, mint a harmadik lakótársunkkal, egy lánnyal, Nikivel, akit csak most ismertünk meg szeptemberben, és nem baráti alapon jött ide velünk lakni, hanem csak mert kellett a lakótárs. Magyarul a vettél-e WC papírt, jaj mit főzöl-ön kívül semmit. Ezen mostanában sokat agyalok. Azért van-e, mert egyszerűen nem illünk össze barátilag sem, vagy mert én és/vagy ő szarok/ik/unk bele az egészbe? Nem tudom. Mindenesetre érdekes.

Nem merek ezügyben ítéletet hozni. Történt ugyanis, hogy Dorkával, aki elvileg az egyik legjobb barátom, "eltávolodtunk egymástól". Legalábbis ezt gondoltam. Már kb el is ástam magamban, hogy ő változott meg, amikor mondta, hogy kb október óta várja, hogy végre én keressem, és ne ő engem. És basszus igaza van. Kicsit ledöbbentem a saját hülyeségemen. Emiatt hazudnom, illetve félrebeszélnem is kellett egy kicsikét. Észrevettem a másik oldalt is, most újraértékelem a helyzetet, és megpróbálok javítani rajta. Csak az a baj, hogy ez nem ennyire éles felfedezés, illetve ha valami nem működött az nem csak emiatt nem működött. Persze ez nagy része, de nem kizárólagos.

Hát, azt hiszem ez minden, amit el akartam mondani. Najó, lenne még pár dolog, amit el akarnék még, de most vagy nincs kedvem, vagy nem jutnak eszembe. Najó, pá. Búcsúzásnak itt egy Verdena-video. A Caños című számhoz készült. Inkább a zene miatt tettem be. A Verdena egyike azon kevés olasz zenekaroknak (azok közül, akiket ismerek), akik jók is. :D