Most pedig olyan témáról szólok, melynek sajnos szakértője vagyok. Ez pedig a reménytelen szerelem. A viszonzatlan szerelem (e két fogalmat most egybemosom) különös állat. A hagyományos értelemben vett szerelemhez hasonlóan bármikor ránk törhet. Igazából ezt a kettőt nem is kéne így szétválasztani, mivel gyakorlatilag ugyanazok, csak az egyik esetben semmilyen szerelmi jellegű viszonzásról nem beszélhetünk. A keletkezés az elején ugyanaz.
1) Elkezdesz tudni a létezéséről. Ez egy egészen ártalmatlan munkakapcsolat, vagy iskolai környezetben létrejött véletlen találkozás, bemutatás is lehet. Direkt nem megismerést írtam, mert nem ismered meg. Az még nem itt következik be. Azért kell őket szétválasztani, mert van olyan típusú reménytelen szerelem is, melyben az alanyt nem is ismered meg igazán. Ez a már korábban említett, általam émotion du type Á-nak hívott jelenség, amire majd még kitérek.
2) Megismered. Miután bemutatták, vagy valamilyen egyéb módon megismerted, rendszeresen találkozol vele. Ezek nem randik, nem privát találkozók, lehetnek szervezettek is, pl. ha egy osztályba jártok, az is rendszeres találkozásnak számít. Ezen a ponton legkésőbb, ha az előzőben még nem történt volna meg, valami megfog benne. Elkezdesz érdeklődni a lénye után. Még jobban meg akarod ismerni.
Na, ez így még nem lenne reménytelen szerelem. Ez után szépen felhívod, találkozgatsz vele, stb., és ha minden oké, akkor szerelembe estek. Ha rájössz, hogy nem is tetszik annyira, akkor is ennyi. A probléma ott kezdődik, ha beleszeretsz.
Mivel a reménytelen szerelem alapvető tulajdonsága, hogy viszonzatlan, nyilván a lecsupaszított alapszituáció az, hogy te szereted őt, de nem jöhet létre szerelmi kapcsolat. Az ok az már nem ennyire egyértelmű. Néhány gyakori ok:
-egyszerűen neki nem jössz be
-már van egy jól működő kapcsolata
-nem is mered megkérni, egyáltalán felvetni, hogy randizzatok
-nem egyezik a szexualitásotok (ez az igazán reménytelen helyzet)
Az utóbbi iszonyat szar tud lenni, és ezt a melegek és a heterók egyaránt tapasztalhatják, nem kell rögtön a melegekre gondolni.
Itt kezdődik a végtelen szenvedés. Mindennap látod, esetleg beszélgetsz is vele. Ha nem tudja, hogy szereted, ő még esetleg jól is érzi magát veled, anélkül, hogy tudná, hogy a távoztával mennyire szarul fogod magad érezni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.