Пора писать по-русски! Я узнал, что по-русски этот текст называется записью. Класс. Не знаю о чём писать. Я прочитал роман Сто лет одиночества Маркеса. Мне понравился! Когда я читал, мне пришёл на ум Орландо Вирджинии Вулф. Может быть, что эти книги будут моими любимыми книгами. Я не знаю. Кстати, это моя 100-ая запись! Хурра.

Átváltok magyarra. Szóval ez a századik bejegyzésem. Hurrá! Száz tök értelmes bejegyzés. Ha azt nézzük, hogy 2008 óta írom, ez nagyon kevés. Volt idő, amikor csak havonta egy bejegyzést írtam. Most nyáron húztam bele egy kicsit, hogy láttam, hogy csak ennyi bejegyzésem van. Vicces, mert nem mennyiségre kéne menni, de az is igaz, hogy egy időben tényleg nagyon döglött volt ez a blog. Ebből persze most azt gondolhatnánk, hogy azért nincs sok bejegyzés, mert van életem, de nem. xD Ezzel is nekem sikerült a legszánalmasabb címet elvinni, köszönöm, köszönöm. Najó, van életem, csak szerelmi nincs. Najó, van szerelmi is, csak nagyon gyér, és vagy én szeretek valakit, viszontszeretés nélkül, vagy engem szeretnek úgy, hogy én nem szeretek vissza. Najó, ez valaminek tekinthető. Rémes, hogy mennyire rám tört a lentebb említett életirányítási pánik. Azon kapom magam, hogy rettegek attól, hogy "elcseszem" az életem a sok semmittevéssel. Sőt, néha az öregedéstől is félek! Igen, 21 évesen. Néha úgy érzem, megöregszem úgy, hogy abszolút nem voltak ún. "boldog fiatal évek" az életemben. Tudom, hogy ez nem igaz, és tudom, hogy nem unalmas az életem amennyire gondolom, de ezt nem bírom magamnak megmagyarázni. Nah befejeztem a szenvedést mára. A századik bejegyzésemben elvileg vidámnak kellene lennem. Hmm. Akkor most megpróbálok valami vidámról írni. .............................. Najó ez nem megy. Vicces, mert ha külső olvasó lennék, kurvára idegesítene már ez a blog. Tele van idegesítő szenvedéssel, amin tök könnyű lenne változtatni, mert egyik gondom sem orbitálisan nagy, hogy finoman fogalmazzak. Abbafejeztem.

És most jobb híján médiarovat. Ide sorolom most a könyveket isXD Elolvastam a Száz év magányt. Nem merem nagyon reklámozni, mert zavar, hogy ennyire tucat mostanában, de nagyon tetszett. Azon agyaltam, illetve azt írtam le oroszul, hogy az Orlandóval együtt ezek lesznek a kedvenc könyveim, bár én semmiben sem szoktam kedvenceket létrehozni, sem zenében sem semmi másban, mert mindig más tetszik. Most, hogy belegondolok, vannak kedvenceim, de kb minden nap más. Ezt is befejezem, mert most valamiért iszonyat közhelyesnek érzem magam. Szóval Apártense, vacas, que la vida es corta! Ezt kéne életfilozófiául fogadnom.

És most a médiarovat keretében egy Xandria-szám. A Xandriát rengeteget hallgattam gimi első felében, a zeneileg metálos gótos korszakombanXD Lisa olyan kis aranyos ebben a klipben :D Addio.