Mivel unatkoztam egy kicsit otthon, és mivel épp fent volt, megkérdeztem Fb-on Imolát, a magyar lányt, hogy akar-e naplementét nézni a hídról, ami a tengernél van, mert szép. Láttuk már, a fotók is onnan vannak, de nyilván nem kipipálandó, többször-nem-megyünk dolog. Aztán eszembe jutott, hogy Bertie is jöhetne. Megkérdeztem őt is, őt már személyesen. Jött. Végül mi is csak a végére értünk oda, Imoláék (kiderült, hogy hozta a lengyeleket is) már csak egy-két sárga foltot láttak a hegyek felett. Sebaj, asszem minden nap van műsör. Rájöttünk, hogy a napfelkeltét is meg kellene nézni, az a tenger felől van, csak hát franc fog felkelni vagy fennmaradni addig. A jó dolgok nem sosem adják könnyen magukat. Vagy fűzögetned kell őket, vagy heterók, vagy több, mint 1000 Ft-ba kerülnek literenként. Vagy 800-ba dobozonként. Vagy többe, ha grammra mért jó dolgot akarsz.
Elhatároztuk kis hídon ácsorgás után, hogy felmegyünk Imoláékhoz beszélgetni. Tök spontán buli lett persze az egészből. Jó volt, de semmi különös. Bertie megijesztett az ekszbokszával, de egyébként tök jókat beszélgetek vele, faith restored. Vicces tények: küldött neki zoknikat az anyja postán. Nem röhögtem ám pofán. Najó, az enyém delikátot akart küldeni. ("Anyák" alienes meme)
A spontán összeröffenés után (kb éjfél felé) én és Bertie hazafelé találkoztunk Fedéékkel, akik minden áron el akartak cipelni magukkal a városba alkoholizálni. Na tessék, már megint egy tipikus erasmusos dolog. Kis unszolás után mentünk. Azért kellett győzködni, mert másnap volt valami köszöntő Chietiben, amire menni kellett volna. A feltételes mód elárulja, hogy nem igazán jött össze. Én felkelek, hacsak nincs hányingerem, bármennyi alvás után, ha úgy adódik, de most nem adódott úgy. A többiek azt mondták, hogy uncsi volt és alig voltak, mert egyrészt reggel volt, másrészt Chietiben volt, ami fél óra busszal (igen, ilyen sokxD). 
Reggel Fede még küldött nekem egy sms-t, h ascetico vagyok és, hogy keljek fel  erre a hivatalos eseményre. Scumbag. Még szerencse, hogy lenémítottam a telefonomat az ilyen esetek elkerülése érdekében.

Federicóék mondták, hogy mennek a hegyekbe egy éjszakára. Nyilván nem mentem, mert egyrészt igen szar fizikai állapotban vagyok, másrészt nem fogok ezért külön cipőt / táskát venni. Volt kedvem a társasághoz (Bertie is ment végül, Fede plusz a haverja, akivel szintén jóban lettünk), ezért kicsit szar kedvem lett, de csak addig, amíg megtudtam, hogy kurva hideg volt (ezek az őrültek nem vittek hálózsákot), ezért két órát aludtak. Nyilván megérte így is, a csillagok látványát a hegytetőn sajnálom, de totál megnyugtató volt, hogy hideg volt. Nem káröröm, csak enyhítette a bűntudatomat, hogy nem mentem. Aranyosak voltak, mondták, hogy az én nevemet is üvöltözték. L'eco sa il mio nome. 

Szombaton egy napos kirándulás volt Abruzzóban. Nagyon szép volt minden. Két városkát látogattunk meg, egy nagyobbat és egy kisebbet. Mindkettő nagyon tetszett. A kisebb azért, mert a hegyek között volt, szűk utcácskákkal, humán térfigyelőrendszer nénikkel, akik dialektusban beszélnek hozzád (mi út van, babi néni?) és egy kis várral a hegyen.

A nagyobb városban, Sulmonában Saruval, a finn lánnyal sétálgattam. Ajándékot keresett a nővére esküvőjére, ami jövő héten lesz. Mondta, hogy hoz nekem Salmiakkit, ha kérek, jee. Együtt bandukoltunk a szűk utcácskákon és megbeszéltük, hogy itt még eltévedni is érdemes lenne, ha több időnk lenne az indulásig. Olaszul és angolul is beszéltünk, mindkét nyelven jó az akcentusa.

Este, miután hazaértem fáradtan, ittam egy kávét és megkérdeztem SMS-ben Bertie-t, hogy hol van. Federicónál volt Valerióval, akivel a hegyekben voltak, meg még egy olasszal, akivel én már találkoztam pár botellónon. Hajnalban, hazafelé kicsit nyíltabban beszéltem magamról egy leszbi lány hatására (ilyenkor mindig előjön a gay community-fílingem), de csak Federico volt ott. Pozitív élmény volt. Megölelgettem, amikor lebaszott, hogy mért gondoltam homofóbnak előtte. Nem tudom. Valahogy még mindig abból indulok ki, hogy mindenki homofób. Pessimismo all'ungherese. 
Bertie-ről nem tudok semmit, de meg akarja nézni a Túl a barátságont, amikor áradoztam neki a filmről (nem volt ám gyanús, megvan a könyv és a DVD is, sálálálálá) ebből kiindulva ic okéj. Utálom, hogy még mindig ekkora feneket kell keríteni ennek az egész dolognak. Az akarom, hogy szarja le mindenki, és semmilyen, se pozitív, se negatív irányba ne ítélje el. Kár, hogy ez az egész külön megemlítendő esemény egy ilyen beszámolóban is. *gay pride kirohanásainkat hallották*

Egyszer, nem emlékszem, hogy mikor, elmentem az amcsikhoz délután szar lidlis muffint enni. Vicces volt. Ők is jófejek, csak kicsit fiatalabbak nálam, és néha ez picit meglátszik. Aznap este visszamentem, mert Ewa, az egyik lengyel lány le akarta itatni az amcsi lányt, mondván, hogy itt ihat, otthon meg nem, ezt ki kell használni. Az lett a vége, hogy mindketten hánytak. Még szerencse, hogy két WC-jük volt, így Braddel meg a német lakótársával dolby surroundban hallottuk a műsort. Közben Brad amcsi útlevelét nézegettem. Minden oldalon kép, nemzeti szimbólumok meg egy idézet, hogy mi vagyunk a világ legjobb országa. Nem baj, hogy nemzeti (nem vagyok emeszpés vagy dékákákás vénasszony), ez természetes, de picit giccsesen volt az. Ez nem volt fontos részlet, csak ha már blogolok lúd, legyen kövér a lászló áron.

Kurzusok: jee, elkezdődött egy. Sterne-ről beszélt a tanár, és mivel tudta, hogy van egy angol erasmusos is a csoportban, fennhangon megkérdezte, hogy na, hogy ejti a mi kis néjtív szpíkörünk. Bertie épp aludt, vagy még túl hirtelen jött neki, vagy épp nem értette, de kicsit kellemetlenül jött össze az egész helyzet. Ari volt. Később mondta, hogy nem szereti, ha rá péjelnek öttensönt. Asszem jobb ez a típus, mint az exhibicionista. 

Random fact a végére: a spanyol lányok nagy része egyen-ribanc. Bejelölt egy FB-on. Édesem, nem tudunk kommunikálni, mert kurvára nem beszélsz idegen nyelveket, ezen felül egyen-ribanc is vagy, és az én ribancarc- és név-memóriám nagyon rossz. Confirm, acquaintances. Jee, erasmus.

Utálom a ritkán sokat blogoló egyéneket.