Az itteni profok nagyon olaszok. Vagy legalábbis az az egy, akivel rögtön három óránk is van. Késik, de folyton, fél órákat; eltér a tárgytól a szociokulturális problémák irányába, név szerint a régiók közti különbségek irányába; hangos, néha ordibálva jelenetet rendez a diákokkal. Az egyik órán például egy órán keresztül hangosan ordibálva vitatkozott pár szószóló diákkal az óraütközések miatt. Mondták, hogy a mellettünk lévő teremben lévő óra is kötelező. Erre a prof átment a másik terembe, áthívta az ottani tanárnőt és már ketten vitatkoztak hangosan a diákokkal. Nem lett az egészből semmi persze. Egy másik alkalommal hangos volt mindenki (sokan vagyunk az órán), mire mondta, hogy nem hajlandó órát tartani, ha nem hagyják abba. Erre hátulról taps hangzott. A prof persze megsértődött és kivonult, jól becsapva az ajtót maga után. Elküldte az asszisztensét, aki mondta, hogy menjen el, akit nem érdekel. Aztán visszajött a prof és megtartotta az órát hosszú erkölcsi prédikáció után. Magyarországon ez a sztori kb botrányos lenne, de itt nem is kell annyira komolyan venni. Ezek mindig hangosan ordibálva vitatkoznak, aztán meg úgyis megegyeznek a végén. A másik, hogy folyton velünk, külföldiekkel példálózik, hogy mekkora szégyen ez az olaszoknak, hogy fegyelmezni kell egy egyetemen. Oké, csak ne utáljanak meg ezért az olaszok, mint éltanulót, aki panaszkodik. Nem mondtam semmit, de azt mondta, hogy mi azt mondtuk, hogy nálunk ilyen nincsen. Tényleg nincs, legalábbis ilyen szinten, de nem mondtuk. Retorikai fogás volt. Lényeg, hogy jellemzőek.
Nagyon vicces, ha egy angoltól úgy kérdezel meg valamit, amit elfelejtettél, hogy megnevezed a pontos nevét, ahogy a nyelvkönyvekben van. Nem jutott eszembe egy ige harmadik alakja, és úgy kérdeztem meg, hogy hogy van ez az ige past participle-ös, 3. alakja. Reakció: ari, kétségbeesett WTF fej. Should have what? Aaaaa, és máris megvolt a válasz. Még mindig jó érzés sokkolni az olaszokat és az angolokat meg amcsikat a saját nyelvtanukkal. És már itt is mindenki röhög, hogy nyelvészkedem részegen. Hábasszus, itt még több kihasználandó helyzet van. A lengyelektől például megtanultam, h ja nie mówię po polsku, ale ja mówię po rosyjsku. Utólag beledongolva lehet, hogy kicsit russzicizmus a személyes névmásokat, de asszem ezt a körülményt most nem veszem figyelembe.
Megtudtam, hogy részegen coming outoltam Imolának, a magyar lánynak úgy, hogy nem emlékszem semmire. No, no, doggie, afuera, afuera doggie. Szerdán, majdnem egy héttel az eset után gyanúsan kérdezte meg tőlem, hogy "kedvelem-e" XY hímnemű egyedet. Na, mondom, ez ennyire feltűnő, vagy mi? Aztán mondta, hogy mi volt. Jee, már ilyen is történt. Mindenesetre rémisztő a nem-emlékezés. Bertie mondta, hogy szerinte azért nem volt régen, mert régen kevesebb pia is elég volt a boldogságomhoz, most meg több kell. Lehet, bár a fórumos vodka-partikhoz képest itt kb semmit sem iszom. Lehet, hogy nyár óta kijöttem a gyakorlatból. Vagy piát nem bíró olasszá kezdek válni. 
Elolvastam d'Annunziótól egy La vergine Anna című novellát. Tetszett a fiatal lány-karakter. Az egész életét leírja a novella. Hanglatos volt. Szerény, valóság elől menekülő vallásos karakterek rule <3 Volt egy teknőse is. Ez is tetszett, teknősökkel ritkán találkozik az ember az Ottocentóban. Vagy én nem olvastam eleget. El kéne kezdenem olvasni a kötelezőket is, de persze alapszabály, hogy épp mindig máshoz van kedvem. 
Nincs elköszönés, mert mind kizs gácik vagytok.