Elképesztően utálom, ha valaki nem válaszol egy levelemre fb-on vagy akárhol máshol. Teljesen úgy érzem, mintha jelentéktelen szar lennék, aki csak bombáz valakit a hülyeségeivel, mert még épp nem tiltotta le mindenki. Oké, túlreagálom, valaki egyszerűen csak nem szereti azt az oldalt, sok gondja van vagy szimplán csak élőben kommunikáló típus. Csomó olyan embert ismerek, akivel élőben tök jó a viszonyunk, fb-on meg mintha leszarna és mindig le akarna rázni... Egyszerűen belefáradtam az interneten-kommunikálásba. Valakivel jó, mintha élőben lennénk, de valakivel nagyon nem, és ez aggasztó. Ne ítéljek már meg valakit a facebook-arca alapján, az nem mérvadó.

És mégis, mindig, miután így megnyugtattam magam, előjön az a kis rejtett gondolat, hogy mindennek van alapja...

Plusz: néha úgy érzem, az internet belefurakodott az életembe és tönkreteszi azt. Néha úgy érzem, le kéne szoknom róla, fokozatosan, mintha a dohányzásról lenne szó. Az egyetlen, de hatalmas visszatartó erő a barátokkal való kommunikáció. Anélkül depressziós leszek. Csak az a baj, hogy nem mindig megoldható a személyes találkozás.