Elgondolkodtam most a nocçelantylë kapcsán, hogy hogy helyezném el a nem létező nyelvem nem létező nyelvtani rendszerében. A nocçë az éjszaka, a lantylë meg a madár vagy az éneklő, erre nem emlékszem pontosan. A „farkincás” (az ékezet neve cedilla) cé a magyarban is létező és a C betűvel jelölendő [ts] hangnak felel meg a cedilla azért kell rá, hogy a mindig [k]-nak hangzó c betűből [ts]-t csináljon. Utólag visszagondolva (nem mintha annyit foglalkoznék ezzel a nyelvvel) egyre kevésbé használtam ezt a hangot, úgyhogy gyakorlatilag már nem létezik. Egy nyelv fejlődésében persze ilyen nincs, úgyhogy valamilyen nyelvtörténeti magyarázatot kellene neki adni, például:

• az eredetileg [ts] hangot jelölő ç fokozatosan [s]-szé vált az idők során, de az írásmód megmaradt, mint historizmus, vagy

• nem jutott el az [s]-szé válásig, megmaradt lágy sz-nek ([sʲ], mintha nagyon gyorsan, egybefolyósan vele együtt /utánamondanál egy j-t. Az orosz lágy msh-k így képződnek, és, ha belegondolunk, a mi gy, ty, ny-hangjaink is. ny= n+j, ty=t+j stb.), ami a [ts]-ből [s]-szé való átalakulás egyik állomása, legalábbis az én nyelvemben

• Mindkettő megmaradt dialektálisan, fokozatosan haladva az ország mondjuk keleti felétől a nyugatiig lesz a [ts]-ből [s], középen [sʲ], így az íráskép is megmarad és az ideológia is mögé van építve.

Konklúzió: a harmadik, legszimpatikusabb verzió szerint a nocçelantylë szó kiejtése ['nokselan'ty:le] nyugaton, ami legyen mondjuk az irodalmi nyelvi forma, ['noksʲelan'ty:le] középen és ['noktselan'ty:le] keleten. (Mivel összetett szóról van szó, mindkét alapszó megtartotta a hangsúlyát, amit természetesen mindenki észrevett, mert tudja, hogy az IPÁ-ban az ' a főhangsúlyt jelöli és a hangsúlyos szótag előtt áll.)

A szavak végén lévő e-n a két pont teljesen felesleges hangtanilag és nyelvtanilag is, azért iktattam be, mert jól néz ki, ami dilettáns indok. Ennek a magyarázata mondjuk lehetne az, hogy az egyesszám alanyesetben álló nőnemű főnevek -e-jét volt hivatott megkülönböztetni az eredetileg létező, de már kikopott, illetve csak kivételekben élő kettesszám -e ragjától. Mivel a kettesszám már eltűnt, az ékezet értelmetlenné vált, de megmaradt.

Sêlmë Nârçä