Végeztem. Még nem fogtam fel igazából, mert nincs konkrét lecsapódása a dolognak az életemre (kiköltöztem a szegedi albérletemből, de ezt már megcsináltam minimum háromszor, szóval nem volt semmi hatással), csak elméleti szinten jelenhetne meg, de nem fogom fel, szóval ez sem játszik. Talán a diplomaosztó lesz a vízválasztó.

Elkezdődött a munkakeresős para is persze, de még nem intenzíven. Úgy számolom, szeptembertől lesz durvább, a többiek tapasztalatai is ezt mutatják. Mindenesetre nem várok őszig a dologgal, már most leadom pár helyre az önéletrajzom, hátha szerencsém lesz. Meg az interjúkhoz is hozzá kell szoknom, az elutasításokról nem is beszélve. Azok nagyon szarok lesznek, előre depressziós vagyok kábé. Azt mondják, hozzá lehet szokni egy pár után, de én nem tudom /hiszem, hogy menni fog(-e). Azt hittem, hogy a záróvizsga ilyen "jaj, csak legyek már túl rajta" - dolog, de így utólag már nevetséges. Ez az időszak az, amin nagyon, de nagyon túl akarok lenni.

Ezen kívül meleg van, itthon vergődöm és nem csinálok semmit. Még az olvasásra / oroszozásra se tudtam eddig rávenni magam, pedig most aztán itt lenne a lehetőség. Nem baj, egy hétig még van jogom semmittenni, aztán Péntektől majd jól megváltozom.

Az utolsó napok feltűnően jól sikerültek Szegeden. Ilyen melankolikus utolsó-idők-hangulat, találkoztam pár emberrel (Köhlerrel elmentünk a vadasparkba, Patékkal meg egy utolsót tiszapartoztunk) és tipikusan nosztalgikus hangulatban beszélgettünk. Valahogy ez az egész nem volt olyan durva, mint tavaly a pescarai. Talán azért, mert az az egész nagyon intenzív időszak volt, a szegedi meg hosszan elnyúló. Meg Szegeden annyi ember se maradt már.

Ennyit mára. Tipikusan nyomott, nyári hangulatú, kicsit kötelező-hangulatú bejegyzés lett. Mostanában Besh o Dromot hallgatok és ez a balkáni cigányzene kicsit furcsán morbid módon összeolvadt ezzel az időszakkal. (Megörökített pillanat: a Wesselényi utcán megyek a Körút felé kurva melegben, kávé-cigi-hangulattal a fejemben a kurva melegben és ezt hallgatom. M-től jövök, akinél az éjszakát töltöttem. Nem tudom, hogy lesz-e betűje ebben a blogban. Ha lesz, kellene valamit csinálni a Maurizióssal, mert ütik egymást.)