A diplomaosztó nem volt rossz, elég ünnepélyes volt ahhoz, hogy ne árnyékolja be az előző napi elutasítás. Annyira mindenki ugyanazt mondja ezzel kapcsolatban, hogy az már azért megnyugtató. Valaki csak legyint, hogy nyugi, ez egy ilyen időszak. Még három hónap álláskereséssel is jó leszek. Ezt sulykolom magamba, de akkor is nagyon hullámvasút ez az egész, és akkor se bírható ki hosszútávon. Ugyanakkor igaz, hogy hozzá lehet szokni erősen.
A másik épp futó pályázatomhoz azt mondták, hogy majd telefonon az oroszomat is letesztelik. Ez volt előző csütörtökön, és persze elkezdtem aggódni, hogy már úgyse fognak hívni, mert szar vagyok. Ez nagyon jellemző reakció, ezt már megfigyeltem magamon. Viszont a jó oldala, hogy fellelkesültem kicsit az orosszal kapcsolatban és viszonylag lelkesen gyakorlom.
Ma jött még két hívás, amiből még két állásinterjú lesz. Örülhetek, hogy legalább ennyire sűrűn jönnek, csak valószínűleg (sőt, biztos) az előző, első elutasítás miatt kedvtelenség tört rám. Elegem van az udvariassági körökből és a hatalmas képmutatásból, amilyenek a fejvadászcéges állásinterjúk. És ebből az egész IT-s világból, szintén nyilván az elutasítás okozta negatív hullám miatt. Tegnap találtam (/-k nekem) egy szállodai munkát (hasonló színvonalú, mint az IT-sek, nem hostess), és totál megörültem neki. Ha felvennének, az meg ugyanilyen szintű lelkesedés-hullámot indítana, szal mindegy, nem kell komolyan venni.
A következő cél, hogy augusztustól dolgozhassak, de a szeptember sem tűnik annyira durvának már. Hullámvasút ez az álláskeresés, de azért valamennyire bele lehet tanulni.