- Már több, mint három hónapja dolgozom (=lett teljesen más az életem), de még mindig nem fogtam fel teljesen az egészet. Simán csak telik az idő, és kész. Lehet, hogy a tervezett különköltözés fog pontot tenni az egészre.
- Ebből következik, hogy lejárt a próbaidőm is. Ez nagyon nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Már egy hónap után sokkal jobban beleszoktam az egészbe, és tapasztaltabb voltam, mint azok, akik csak egy hónapra rá jöttek, hogy én jöttem.
- A kollégákkal jóban lehet lenni, de szelektíven, ugyanúgy, mint bármelyik másik helyen, ahol emberek léteznek együtt. Nyilván nem lehetsz jóban mindenkivel.
- Észrevettem, hogy betegesen jó viszonyban akarok lenni az emberekkel és kerülöm a konfliktusokat. Ha valakivel nem jövök ki, hajlamos vagyok tagadni magamban az egészet. Érdekes módon vannak viszont olyan emberek is, akiket az első pillanattól fogva leírtam magamban és nagy ívben leszarom, hogy mit gondolnak rólam. Ez a ritkábbik típus, ebből van 2-3.
- Pénzügyileg is úgy jött ki, meg amúgy is az lenne a legésszerűbb, ha tél vége felé költöznék el. Ezt várom már, de nem lesz akkora nagy dolog, csak elméletben, Anyáéknak is. Megszokták 6 év alatt, hogy nem itthon lakom. most csak a tudat miatt lesz furább, hogy elvileg "kirepültem".
- Randiztam egy sráccal, nem volt rossz, de nagyon feltűnően mindkettőnk ki van égve és semmi kedve a kapcsolatelkezdés nehézségeihez. Nem hiszem, hogy lesz belőle valami.
- Most, hogy munkám van, már csak fasz kéne a picsámba, hogy elkussoljak, és ez néha nehezebbnek tűnik, mint a munkakeresés.
- A Rózsa neve óta nagyon vonz a Közékor.
- Mióta dolgozom, alig olvasok. Esténként a gép előtt ülök, aztán megyek aludni. Azt hiszem, ez az elköltözéssel meg fog oldódni, mert itthon képtelen vagyok egy könyvre figyelni, ha kint üvölt a TV.
- Addig is haszontalannak érzem magam.
- Nem tudom, hogy az oroszomat frissítsem fel, új nyelvet tanuljak vagy az angolomat és az olaszomat erősítsem, amik a munkához is kellenek. Amíg nem tudom eldönteni, nem csinálok semmit, ami rossz megoldás.
- Most szombaton esküvő, amit már kábé fél éve várunk. Nem én házasodom, de elkezdtem izgulni. És bőgni is fogok.
- Holnap legénybúcsú, ahonnan kb csak 3 emberre vagyok kíváncsi, a vőlegényt beleértve. Nem tervezek nagy hejehuját.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.