Már megint hiátus van a blogomban, fogalmam sincs, miért, pedig történnek velem dolgok.

Most például hoztam egy döntést a munkahelyemmel kapcsolatban. Ha nem kapom meg a belső pozíciót, amire pályáztam, szép lassan el fogok kezdeni munkát keresni, augusztus végétől kezdve.
A társaság még mindig jó (bár néha elegem van az olaszokból, mármint a munkatársaimból) és a munka is, de érzem, hogy el fog jönni az az időszak, mikor már utálni fogom, és elhatároztam, hogy nem várom meg, elejét veszem, hogy mikor eljön, már a munkakeresés közben legyek. Sajnos az új munka nem úgy jön, hogy felteszem az önéletrajzom és már hívnak is az ajánlattal.
Viszont elhamarkodni nem akarom, csak akkor megyek, ha tényleg úgy érzem. Megkérdeztem az egyik munkatársamat, hogy neki nincs-e elege, és mondta, hogy dehogynem, sokszor igen, viszont a légkör és a társaság még mindig jó, ezért meggondolandó, hogy ezt feladjam-e. Lehet ennél jobb és sokkal rosszabb is. Szóval mérlegelni fogok.

Sajnos egy pár ember elmegy a csapatunkból, és szeptemberben emiatt kurva sok lesz a munka, nagy a terhelés. A TL-em szerint ez normális egy multinál, de szerintem kurvára nem. Ő is valószínűleg csak megnyugtatásból mondta, mert az nem normális, hogy a nép fele elmegy. Sajnálom, itt valami kurvára el van baszva.