Az utóbbi időben kicsit nyomasztó hangulatban voltam, és nem nagyon tudom mostanáig se megállapítani, hogy mi a baj.
Azt tudom, hogy részben a munkámmal függ össze, és nem a szakmai részével, az emberi kapcsolatokkal. Valahogy kicsit megterhelőnek éreztem őket mostamában, nem rosszak, csak a fenntartásuk került nagyobb erőfeszítésbe a kelleténél. Ez főleg a munkahelyi viszonyokra vonatkozik.
Lehet, hogy a változást kell még megszoknom, mert új pozícióba kerültem, olyan emberekkel kerültem közvetlen kapcsolatba, akikel eddig csak távolabbi munkatárs voltam.
Lehet, hogy a főnökömmel való kapcsolatomat nem tudom még hová tenni. Kedves, aranyos, lelkes, de nem tud távolságot tartani. Nem érzem a klasszikus főnök-beosztott viszonyt, ami persze nem baj, csak lehet, hogy kicsit túl gyors a tempó / még meg kell szoknom. Szeretem és örülök neki, hogy közelebbi kapcsolatba kerültünk, és bár kurvára különbözünk, még barátság-féle is lehet simán a dologból.
DE. Így sokkal rosszabbak az elvárások. Ha nem szereted a főnöködet, egyszerűbb szarul dolgozni vagy épp nem teljesíteni az elvárásokat. Így sokkal nehezebb, és sokkal jobban a lelkemre veszem. Ha valamit nem sikerül befejeznem, aminek teszem azt teljesen érthető oka van, akkor is úgy érzem, vele baszok ki, akivel kurvára nem akarok, pont, mivel olyan jó velem. Ezt nevezhetnék egyesek annak a beigazolódásának, hogy nem szabad jóban lenni a főnököddel, de még a munkatársaiddal sem. Viszont őszinték vagyunk egymással, és ez sokkal jobb, mint a felszín alatt lappangó problémák, amikből kibeszélés és kavarás lenne. Volt már ilyenben is részem, és nem, ha utálod a főnöködet, az rossz légkört teremt, és a rossz légkör megöl mindent.
Most legalább jó a légkör, kezdjük egymást megkedvelni a kezdeti kóstolgatás után. Az elvárások miatt volt egy-két álmatlan éjszakám, de egyszer fogtam magam, és a napi adag dupláját teljesítettem valamiből, ezzel megnyugtattam magam. Így kell csinálni. Nem emésztgetni magad, nem elemezgetni a helyztetet, hanem teljesíteni, akár feleslegesen is, hogy megmutassam, hogy nem vagyok béna, csak mivel minden mindennel összefügg, nem lehet egyenletes teljesítményt nyújtani mindig.
Tehát: a légkör jó, de sokkal rosszabb, ha valamit épp nem jól csinálok/ rossz passzban vagyok, mert a főnököm személye elleni támadásnak veszem, és teljesen úgy érzem, mintha kibasznék egy baráttal. Ez rossz, ilyen szempontból el kell választani ezeket a dolgokat, és sikerülni is fog, csak ez a kezdeti időszak még kicsit sikamlós. A konklúzió az az, hogy inkább vagyok ilyen viszonyban a főnökömmel, mint egy bizalmatlan, távolságtartós, háttérben lappangó problémásban.
Ezt az egész bejegyzést is simán előadhatnám neki is, és ő erre meg teljesen őszintén előadná, hogy ő meg fél, hogy nem elég szigorú velünk.

Na jó, nem az egész bejegyzést, ezt a részt nem: kedves Á [a főnök, milyen kellemes emlékeket ébresztő betű] nem éppen a legrondább emberek közül való. Amúgy nem zavarna, mert van egy pár szép ember, akivel dolgozom, de pont a főnök-viszony miatt kezdett el zavarni kicsit. Persze bevillantak ilyen főnök-titkárnő pornójelenetek. (persze nem titkárnő-pozícióban vagyok azért)

Abszolút konklúzió: nem jó, ha az ember túl jó viszonyban van a főnökével és a munkatársaival sem, tudni kell távolságot tartani. Ha ez nem sikerül, akkor legalább a távolság hiánya okozta nyílt és őszinte légkörből kell profitálni, és elmondani, kinek mi a baja, amin változtatni lehet,
Azon meg, hogy kedves Á férfiből van, majd túllépek, ami nem lesz olyan nehéz, mivel most, hogy több időt töltöttünk együtt munkán kívül is, érzem, hogy az, hogy szép, az egy dolog, mivel személyiségének bizonyos elemeire nézve inkább antitípus, mint álom, sajnos, vagy nem sajnos. Magamnak se mertem bevallani, mert mindenkivel görcsösen jó viszonyban szeretek lenni, de kicsit egyszerűen sok volt néha a munkán kívül, ahogy viselkedett.

UI. Most, hogy leírtam, hogy görcsösen jó viszonyban akarok lenni mindenkivel, rájöttem, hogy ez is egy probléma, szerintem. Lám, ez az egész még mindig elemzés alatt van.

PS2: as for love life: GO GET ONE, BASZD MEG. 26 évesen nőjek már fel.