Ugyanabban a helyzetben vagyok, mint 3 éve, az Erasmus végén, erre rájöttem.
Megint egy pasi miatt lett kurva szar egy egyébként is nehéz időszak (Erasmus vége, munkahelyváltás).
Gratulálok magamnak.
Kérdés, hogy kibírom-e megint egy ilyen helyzetet anélkül, hogy alkoholistává vagy láncdohányossá ne válnék, utóbbi már folyamatban van.

Emellett megint nem érzek magamban késztetést kb semmit se csinálni munka után, semmihez sincs kedvem, mindent megunok két perc után, ami kicsit is minőségibb lenne.

Be kéne fejeznem a tinilányos illúziógyártást, mert mindig ez van belőle.

És az a vicces, hogy az van, amit írtam korábban: ha már magamban megoldódni látszik is valami, "megszokásból" ugyanúgy szenvedek miatta egy ideig.

UI. Halál komolyan teljesen elegem van magamból.