Amikor az ember apja az ember szobája előtt lévő kurvaidegesítő nyikorgó hangot kiadó szobabiciklin kerekezik egy órán át reggel, akkor fontolja meg, hogy pénzgyűjtés ide vagy oda, kurvára el fog költözni itthonról, mihelyst lejár a próbaidőszak a legelső munkahelyén.

à propos munkahely: már több mint egy hete nem hívnak az elvileg összejött munka kapcsán. Nyilván egyértelmű, hogy egy multi nem viccel ilyenekkel, szóval nem basztak át, mégis a bizonytalanságban való várás indítja be legjobban az ember fantáziáját. A cég valójában egy ilyen átbaszásokra szakosodott szervezet, amelyik felhív embereket, hogy fel vannak véve, aztán mégse.

Azért várok még egy másik visszajelzést is. Most csak két lábon állok. Lehetett volna több is, ha meggondolatlanul nem mondok le pár ajánlatot rögtön azután, hogy felhívtak, hogy felvesznek. Akkor persze nyilván nem gondoltam, hogy ennyi ideig fog húzódni a konkrét ajánlattétel, azt hittem, úgyse lenne idő már rájuk. Meggondolatlan volt, de valószínűleg úgyis el fogom fogadni ezt, szóval hosszú távon nem fog végzetes lépésnek bizonyulni.

Csak érjen már véget ez a kurva bizonytalanság.

UI. ma este HIM-koncert.