Ma, mikor kérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, hogy én sokkal többet tudok róla, mint ő rólam, azt válaszolta, hogy de, és hogy majd megkeresi a blogomat és elolvassa. Hát, üzenem, hogy ha megtaláltad az ciki. De azért üdv.

Egyre többször használ lelki szemeteskukának, mert kivan a barátnője miatt, amit én élvezek, de ezt a fenti dolgot azért kérdeztem tőle, mert folyton magáról beszél, nekem meg nem megy azért ez olyan könnyen, bármennyire is nagyhangúnak tűnök.

Azt is ő mondta, hogy nagyhangú vagyok (confirmed by new hires), hevesnek tűnök, de belül mégis mennyire törékeny vagyok és faszságokat túlagyalok (ez utóbbi saját hozzátevés).

Most, hogy ennyit hallgatom az egész furcsán valóságos is kezd lenni, mármint ő, ami a szerelem szempontjából hasznos, mert kiábrándulok belőle legalább.

De éreztem már ezt ez alatt a fél év alatt, az a baj.

amor morbus mentis est

Kellemesen felkavart egy tegnapi beszélgetés, miszerint mennyi sok buzis dolga van kedves à-nak, egy sima, a homoszexualitásról tudó ember simán lebuzizná.
Könnyű hiú reményekbe rángatnom magam, de nem véletlenül nem tartom reális lehetőségnek a dolgot, szerintem még mindig jó a gajdarom. Viszont tényleg nagyon sok a gyanús körülmény, tipikusan szereotipikus buzis dolgok.
Most ettől kellemesen szarabb lett.
Viszont az, amit a szülinapomra csinált és amit mondott utána* még mindig jól esik, akkor is, ha nagyon sokat gondolok bele. Néha ez éltet, ugyanakkor ez is rángat a mélybe.
Szép az élet.

Ja, és sajnos előző hétvége óta ezt hallgatom.

*hoc loco iam quasi unicus collega meus es cui de rebus meis dico

ut ardeat cor suum

Kétpercenként változik a hangulatom, mint valami őrültnek, és nem tudom, mit csináljak. Jobb lesz, ha az állandó dolgokra gondolok az életemben, ezt kéne erősíteni, de nem megy mindig. Ha nem megy, visszasüllyedek a túldrámázott, túlagyalt posványba, amiben fél éve vagyok.
És mindig a saját levemben fővök, el kéne árasztanom magam programokkal, hogy ne töltsek teljes hétvégéket egyedül.
És ne vegyek mondjuk egy üveg bort azzal a céllal, hogy majd megiszom este egyedül.
Kár, hogy a lakásban nem cigizhetek, úgy lenne a tökéletes az összhang.

Állandó dolgok.

Ugyanabban a helyzetben vagyok, mint 3 éve, az Erasmus végén, erre rájöttem.
Megint egy pasi miatt lett kurva szar egy egyébként is nehéz időszak (Erasmus vége, munkahelyváltás).
Gratulálok magamnak.
Kérdés, hogy kibírom-e megint egy ilyen helyzetet anélkül, hogy alkoholistává vagy láncdohányossá ne válnék, utóbbi már folyamatban van.

Emellett megint nem érzek magamban késztetést kb semmit se csinálni munka után, semmihez sincs kedvem, mindent megunok két perc után, ami kicsit is minőségibb lenne.

Be kéne fejeznem a tinilányos illúziógyártást, mert mindig ez van belőle.

És az a vicces, hogy az van, amit írtam korábban: ha már magamban megoldódni látszik is valami, "megszokásból" ugyanúgy szenvedek miatta egy ideig.

UI. Halál komolyan teljesen elegem van magamból.

Scio, quare hic amor venerit, quare eum sentiam, sed hoc non me iuvat, doleo eodem modo.
Latine scribo, quia in hac lingua verba lacrimosa tam miserabilia non videantur.
Medico hic sensus multo tempore sine amore essendi causa a me sensus esse dixi, et hoc est verum. Eum ut Alien esse dixi: is corpus proximum idoneum reperit, id immigrat et me destruens se amorem verum esse simulat.

Ezt a szöveget draftként találtam, csak nem küldtem el. Milen misztukus.

Az egész megoldódni látszik, mivel eldöntöttem, hogy munkát váltok, munkán kívül meg úgyse találkoznánk. Csak a váltást kell átvészelni. Rájöttem, hogy ez a tudat megnyugtatott kicsit, bár átengedtem magam a fantáziálgatásnak és neki miatta, ezzel vigyázni kell.
Az életem viszont nem lett jobb. Észrevettem, hogy már fél éve ugyanarról a témáról írok ide, ez kicsit rémisztő.
Közönyt érzek, még mindig, és ez nem jó.

Rájöttem arra is, hogy ha valami kevésbé kezd el zavarni valamilyen módon, akkor egy ideig akkor is kiakaszt és ugyanúgy zavar, mint azelőtt, csak úgy "megszokásból", és ez idegesítő.

Firenze jó volt, de valahogy közönyös vagyok. Kint arról álmodoztam, millyen jó lesz hazajönni és itthon semmittenni két napig, mikor hazajöttem, egyedül éreztem magam és szenvedtem.

Fuck my life, összegezve.

Egyszerre kiáltottunk fel, hogy szar a hajunk a közös képen, és újat csináltattunk, miután megigazítottuk az IPhone-ja front kameráján. Ez már egyenesen groteszk.

#220 km/h in the wrong lane

Úgy érzem, visszasüllyedtem a posványba, abba, amiben egy vagy másfél hónapja voltam. Pont ugyanabba, és már megint ugyanabból indul ki.
Jegyzetelek a pszichológusnak, illetve magamnak, hogy értelmesebben tudjak beszélni, és azon gondolkodom, hogy át kéne térni olyan témákra is, amikről nehezebben beszélek, mert nyilván oka van annak, hogy nehezebben beszélek róluk.

Pénteken csak ketten elvonultunk egy meeting roomba egy konferenciahívásba, és nagyon viccesen, groteszkül, tragikusan, sztereotipikusan bevillanós helyzet volt.

Nem, nem érzem jól magam, thanks for asking, és kicsit sokat cigizem is.

Annyiban jó ez, hogy meglássam, meddig nem szabad eljutnom nekem kedves à-val kapcsolatban. Szeretek és viszontszeretnek - csak épp csehovi módon. Nem ugyanaz az ember.

A taktika még mindig ugyanaz. Kerülni. Ez az, ami működik. Csak épp nem megy.

Vicces, hogy a K nevű barátnőm pont ugyanilyen helyzetben van, csak épp dugnak is, ami, mint megbeszéltük, rosszabb.