Alapvetően jobb lett, valószínűleg attól a cikktől és a belátástól is, hogy mennyire hülye vagyok és mennyire abszurd ez az egész.
Hullámozni hullámzik, ez tény sajnos, még mindig. De legalább már tisztábban látok (amivel szart sem érek, ha azt nem tudom kontrollálni, amit érzek, de hosszabb távon az eldöntés számít).
Go get a life, baszdmeg, még mindig. Csak tenni is kéne érte valamit.

http://www.wikihow.com/Get-over-a-Crush

Elég részletes, és rávilágít a dolgokra. A legnehezebb része, ami a lényeg: bevallani magamnak, hogy ez az egész eleve halott és az egyetlen megoldás ennek elismerése és a távolságtartás, amennyire csak lehet, míg maga az érzés el nem múlik. Az elmúlás az egyetlen megoldás. Be kell fejeznem a fantáziálást és reálisan gondolkodni, mert az ilyen érzések irreálisan ábrázolják az embert.

(tegnap ebédnél, mikor mondta, hogy utálja a sört, lebuziztam, és megjegyezte, hogy őt folyton lebuzizzák, mert nem az a tipikus férfi, kedves és szeret lányos dolgokat, de megtanult visszavágni. kellemes érzés volt. azt is megjegyezte, hogy az első kapcsolata még mennyire felszínes dolgokra épült [igen, ilyenekről beszélgetünk két professzionális társalgás közt], és hogy ez idővel megváltozik. érdekes, ezek szerint én 27 éves koromra még mindig nem jutottam túl ezen.)

Nota bene: pont a közös ebédek elkerülése is benne van a cikkben. Ez nem lesz nehéz, mert legtöbbször nehéz vele összeegyeztetni egy ebédet (bár egyre többször eszünk együtt), de néha ő hív el. Utóbbit kemény menet lesz leküzdeni.
Admit that you have this feeling, then admint that it can have no future, then destroy it by resisting the feeling of wanting to be closer to him all the time.

Két kézzel kapaszkodom az érzéshez, mert jó, mint egy drog, de hosszú távon elpusztít, a hosszú távú hatása az érdekes.

Farewell, my dear.
But, as now I still have an irreally beautiful image of you, the obvious and mandatory quote is to be pasted here:

TRIGORIN (searches in a book). Page 121... Lines 11 and 12... Here we are... (Reads.) 'If ever you have need of my life, then come and take it.'

Bocsánat, hogy elcsépelem ezt, de egyszerűen nem tudok jobbat és találóbbat.

amo
amas
amat
amamus
amatis
amant

amabam
amabas
amabat
amabamus
amabatis
amabant

amabo
amabis
amabit
amabimus
amabitis
amabunt

me amas
me amabas
me amabis

non me amas
nunquam me amabas
nunquam me amabis

sed ego te amo
et me occidere potes, si vis, et non resistetur

Ma este rájöttem, mennyire igaz a közhely a szív és az agy kapcsolatáról a szerelem tekintetében. Az agyam teljesen felfogja, hogy ez az egész egy eleve halva született, abszurd hülyeség, amit a go get a life tanács megfogadásával el lehetne kerülni, mégis kecsegtetem magam benne és reménykedem, bármennyire is durva kimondani. Valahol az összes szerelmi fellángolás ilyen. A szerelemnek mindegy, hogy az adott ember élő, halott, fiktív vagy valós, esetleg négy éve boldog párkapcsolatban élő hetero pasi.
Még mindig nem nevezném szerelemnek azt, amit érzek, még mindig az émotion du type á rá a legjobb szó, mégis olyan tulajdonságokkal bír. Tudom, hogy csak rosszabb lesz, még ha többet kapok is belőle (ld. együtt is laktam már ilyennel), mégsem tudok leállni.
És csak rosszabb, hogy ő sem tud távolságot tartani, bár mintha elkezdtem volna érezni, hogy azért van egy határ, de elég messze van és nagyon halvány, és lehet, hogy rosszul érzem. Bárcsak lenne, közelebb és erősebb.
Mikor szándékosan személyes dolgokra terelem a beszélgetést, nem retten meg, hanem veszi a lapot, és jót beszélgetünk. Néha úgy érzem, a professzionális kontaktusok vele fájnak, mikor kénytelen az ex-főnököm bőrébe belebújni mindenféle papírmunkák miatt, és van egy-két formális helyzet.
Ha reálisan gondolkodom, rájövök, hogy nem is ismerem teljesen. Hosszú távon, reálisan gondolkodva, kijönnének a köztünk lévő elég nagy különbségek, nem személyiségben, hanem életmódban, szemléletben és preferenciákban. Ezzel próbálom magam nyugtatni ma este, elég kevés sikerrel.
Abszolút mélypont, de úgyis lesz még ennél rosszabb. 200-zal haladok a rossz sávban. Please advise. Thank you.

Valamelyik nap elkezdett visszhangozni bennem, hogy nem, a szerelembe magába vagy szerelmes, ez nem szerelem. ez fellángolás, belezúgás.
Ma megint rossz volt. Tudom, a blogom mostantól kezdett el még idegesítőbb lenni, de egyszerűen borzalmasan hullámzik, és nem tudom ezt hogy kezelni.
Az egész életem csehovi szerelmekből állt eddig, és olyan, mintha a normális szerelmi élet hiánya csak olaj lenne az egészre, és minél jobban telik az idő, annál jobban megzakkanok és tiniként viselkedem.
Persze lehet mondani, hogy a szerelem ilyen, hirtelen jön és csak személyiség kérdése, mennyire tudod elnyomni magadban és felnőttként irányítani, de attól az érzés maga még ott van.
Nem tudom. Természetesen én magamat érzem szarnak.
Riasztóan kezd ez az egész más dolgokra is rádöbbenteni, amitől csak még rosszabb lesz az egész.
Erőteljesen fuck my life.

Ma kicsit úgy éreztem, mint aki túl van az egészen. A franc tud ezen már kiigazodni.

Vagy azért, mert kiírtam magamból, vagy azért, mert kibeszéltem, de ma már jobb volt, nem láttam annyira borúsan a helyzetet. Jee. Ez persze nem jelent semmit, hullámozhat. Mégegyszer jee.

I always feel I will not be able to go through this again, then it happens, I suffer, it is harder than it was before (or at least I think/ feel so), and as time passes I realize it happened again and I still could not do anything against it.
I'll keep repeating that I'm turning 27 this year, this makes the whole thing more pathetic.

És ami ma jutott eszembe, miközben néztem a híradót: mi van, ha ezek bizonyos része nem is tinilányos fellángolás volt, hanem igazi szerelem-kezdemény, csak épp el van baszva az életem/sorsom, és mind reménytelen volt? Biztos vagyok benne, hogy emberek ennél sokkal kevesebb érzelemre építenek/építettek kapcsolatokat, ha jönnek.

Anyway, I am soo much fucked.

Vissza kéne olvasnom a régi posztjaimat erről, hátha segítenek.

Ja, és ma rágyújtottam megint. 2 és fél hónap után, pedig kurva sok rossz dolog történt ezalatt.
Hirtelen belenyilallt az agyamba, hogy a legutóbbi leszokásomat is egy ilyesmi eset baszta el.
És hozzá sem kell tennem, hogy ilyenkor még a szokásosnál is nehezebb randizni, mert mindenkit snassznak látok. Jee.
Csak egy srác van, aki még akarna valamit, de én egyszerűen képtelen vagyok rászánni magam vagy éppen több erőt beletenni az egészbe.

És persze ez az egész szépen előhozza a jó kis gimis gondolataimat, hogy egy szánalmas szar vagyok, aki nincs is egy szinten a többi emberrel, és akivel ha valaki barátkozik, az csakis lúzer lehet. Ha meg mégse az, akkor totál nem értem, hogy miért érdeklem őket, és folyton megkérdőjelezem, hogy nem én értettem-e félre valamit, és nem utálnak-e mégis.
Ha valaki meg őszinte érdeklődést mutat utánam, az rögtön sokat veszt a varázsából, és átmegy a lúzer csoportba.

Szeretem az életemet, valaki lőjön le.

I'm turning 27 this year and my love life is still between nothing and that of a schoolgirl.
Life, go home, you are drunk. And for me: go get a life, baszd meg.

Mi fai diventare vulnerabile, oppure tu me rends vulnerable, dovrei dire.

Tu vuoi imparare l'italiano, io il francese, non ci saranno problemi a parte che io morirò, ma stai tranquillo, non te lo dirò mai, non te ne accorgerai mai.